Müncheni "kalandjaim"

Már vagy 4 napja az új szobámban lakom ;). Találtam egy nagyon szép kis szobát, egy lánnyal lakom együtt. Van egy szép nagy saját szobám, és a konyha, fürdő pedig közös. A konyhánk tök jól néz ki, és van benne minden, ami kell, még mosogató gép is. A lány is szimpatikus, és a szobám is nagyon jó, csak egy lámpát kell még vennem bele, mert azzal annyira nem vagyok megelégedve. Konkrétan nem sok fénye van a mostaninak, és azt a keveset is lefogja a lámpabúra...Úgyhogy azthiszem, beruházok egy állólámpára valamikor. De egyébként tényleg szép a szoba, és minden más van benne (mint pl ágy, 2 szekrény, tv, fotel, asztal ...). Lakótárs (Jean), és konyharészlet alant a képen.

Ezen kívül újdonság még, hogy csütörtökön beszereztem a legfontosabb ruhadarabot, amit az ember lánya Münchenben birtokolhat, egy dirndlit :D. Ami persze rajtam egy kicsit jobban mutat, mint a vállfára felakasztva, csak a költözés kicsit lefárasztott, így még nem volt energiám felpróbálni, és lefényképeztetni magam valakivel, de amint sort kerítek erre, természetesen felteszem a képet!

Szerencsére az eső azért nem tartott olyan sokáig, és  most újra jó idő van. Bár szintén nem túl sokáig, ahogy hallottam...

Amúgy megvagyok. Dologzom. Mármint, ma éppen nem. Végre. Kicsit viharvert a gárda mostanában, és megint beteg valaki, úgyhogy kevesen vagyunk. De a legújabb infók szerint augusztus végén megyek housekeepingre is már, és utána valószínű, h hetente felváltva leszek itt, meg ott. De talán előtte még sikerül pár nap szabit kikönyörögnöm. De hogy haza mikor megyek, azt egyelőre még nem nagyon látom. Valamit majd igyekszem lassan kitalálni.

Az albérlettel kapcsolatban meg úgy tűnik, azt a szobát, amit a múltkor megnéztem, nem én kapom, ugyanis még mindig semmi válasz, úgyhogy gyanítom, h nem lesz az enyém. Mondjuk, lehet, nem is baj, mert bútorozatlan, úgyhogy némi beruházást igényelne, ami lehet, némi kölcsönt igényelne... De most kilátásban van egy másik szoba. Ez egy kicsit messzebb van ugyan - tömegközlekedni kell, viszont olcsóbb, kevesebb a kaució és bútorozott. Jah, és hamarabb is költözhetnék. Majd meglássuk. Valami biztos lesz előbb utóbb :) És akkor utána már jöhettek látogatni!!!

A tegnapi, és mai időjárás valahogy sokkal jobban passzol a Németországról alkotott elképzeléseimhez/tapasztalataimhoz, mint az eddigi kb 3 hét... Vagyis: esik (najó, most nem), és igazán nem túlzás a hosszúgatya, és a zokni, és a csukott ajtó :(... Oké, nem vitatom, nem ártott már végre egy kis felfrissülés, de azért bízom benne, hogy azért lesz még idén nyár :).

Csak, hogy anyukám megnyugodjon: tegnap-ma nekiültem a lakáskeresős témának.

És 2 perccel ezelőtt még valamit akartam írni, de azt sikeresen el is felejtettem... Hiába, öregszem...

Ma komoly felfedezésre jutottam: a szekrénybe rejtett konyha óriási előnye, hogy ha este már nincs kedvedmosogatni, akkor is el lehet tűntetni a mosogató köré gyűlt edényhalmot. Komoly hátránya viszont, hogy csak akkor szembesülsz újra a ténnyel, hogy mosogatni kell, amikor farkaséhesen feltéped a szekrényajtót a maradék paprikáskrumpli után kutatva, és rájössz, hogy se tiszta tányér, se tiszta villa... Najó, a farkaséhesen kissé túlzás :D

Tegnap megvendégeltem Matthiast egy jó magyar parikáskrumplival. Persze ilyen apróságok, mint jó magyar szalonna azért hiányoztak belőle (de kolbász, és paprika még van hazai;)), de ahhoz képest elég jól sikerült. És Matthiasnak is nagyon ízlett. Ami vagy azt jelenti, hogy udvarias akart lenni, és nagyon jól hazudik, vagy tényleg ízlett neki. Bízom benne, hogy inkább az utóbbi :D. Természetesen őt is kegyetlenül befogtam a főzésbe, neki jutott a krumpli pucolás. A vadonat új hámozóval, amit tegnap délután szereztem be kemény 1€ért (mármint, két hámozót 1€ért). Szóval, tegnap nagyon finomat vacsiztunk. Meg persze közben meccset néztünk, merthogy az is volt. Amiről én amúgy egészen tegnap délelőttig szentül meg voltam győződve, hogy nem tegnap, hanem holnap van...

Igen-igen, ma végre eljött az a nap, amikor megkaptam az egyenruhámat ;). Éppen ideje volt, mert már ráfér egy tisztíttatás a nadrágomra, amiben eddig dolgoztam... :) Majd teszek fel képet, ha lesz mit.

Jah, és ezen kívül ma megkaptam a munkavállalási engedélyem eredetijét, és egy szülinapi üdvözlőkártyát a központtól (mármint a Derag központjától)... De nem korai az még egy picit??? Najó, annyira nem, de azért még ráért volna 1-2 héttel később is... :D

Viszont, tegnap végre megvettem a Deutschland pólót, amit már azóta tervezek, amióta kijöttem. Erről viszont már van fényképem ;).

Ma megkaptam az első fizum ;)

Bizony-bizony, ma van a második "hétfordulója" annak, hogy kicuccoltam Münchenbe.

És hogy ez alatt a két hét alatt mi történt? Elkezdtem dolgozni ;) És elkezdtem kialakítgatni az itteni életemet. Bár, ez még nem nagyon sikerült. A hétvégén itt voltak szüleim, úgyhogy el voltam foglalva mostanában. Najó, ez így nem igaz, hogy a hétvégén itt voltak, az úgy volt, hogy csütörtökön jöttek, péntek este tovább mentek Zoliékhoz, vasárnap találkoztunk mindannyian Lindauban, este visszajöttem szüleimmel Münchenbe, és ma kora délután mentek haza. Ez az előnye annak, ha valakinek mindkét gyereke egy irányba húz el otthonról, mindkettőt meglátogathatja egy füst alatt... Persze az más tészta, hogy az ember mennyire "örül", ha mindkét gyereke elhúz otthonról, de ebbe most ne menjünk bele...

Egyébként eddig minden szép, és jó. Dolgozom, és a szabad napjaimon, meg délutánonként a szabad óráimban sétálgatok, már amikor még van erőm az egésznapos rohangászás után, vagy Matthiasszal találkozom, vagy néha egyszerűen csak "hazajövök", alszom, és "vegetálok" kicsit. Ma például az Olympia-parkban sétálgattam, ücsörögtem, olvasgattam délután. Utána pedig végre elmentem vásárolni :). Ezt körülbelül csütötök óta terveztem, de ehhez képest, még ha nagyon akartam volna, kibírtam volna még ma is vásárlás nélkül...

Az interjúnak még úgy indultam neki, hogy egy Verkaufs-/Empfangsmitarbeiterin állásra jelentkeztem. Herr Flipse (az igazgató) szerint azonban ez annyira nem lett volna jó ötlet, tekintve, hogy a diplomámon még szárad a festék, és még csak német sem vagyok (ami nem lenne baj, de azért a németemen mindig van mit fejleszteni ...). Viszont a jelek szerint szimpatikus voltam neki, mert ugyan az eredeti állásra nem én voltam a tökéletes jelölt, de volt egy másik állás, amit azóta már én töltök be. Ez pedig tulajdonképpen hivatalos "beugró" állás - vagyis ott fogok dolgozni, ahol jobban kell az ember. A lehetséges területek pedig reggeliztetés (egyelőre itt kell nagyon ember, így eddig itt dolgoztam, és a jövő héten is biztosan itt leszek még), housekeeping, és kicsit később majd recepció is jön hozzá. Tekintve, hogy a három területből kettő eddig is szimpatikus volt, a reggeliztetést meg azért ki lehet bírni, nagyon tetszik ez az állás, mert változatos, és nem csak egy helyen gyűjthetek tapasztalatokat. Ami szerintem tök jó dolog, tekintve, hogy a magyar oktatási rendszernek hála, a szakmai tapasztalatok elég hiányosak az önéletrajzomban. Noha, nekünk jóval több volt a gyakorlat, mint más fősulikon, egyetemeken (de bolognai rendszernek hála, már ez sem a régi :D ). Visszatérve az állásra: a jelenlegi céljaim tehát, a tapasztalat-gyűjtés, a német nyelv minél tökéletesebb elsajátítása :D, és hogy minél hamarabb eljussak az áhított területre, vagyis a recepcióra. És úgy döntöttem, innen csak felfelé vezet az út.

Számomra meglepő módon egyébként, a minibár feltöltése itt nem a housekeeping feladata, hanem a reggeliztetésé. Ennek jegyében a héten nagyjából minden nap én minibároztam végig az 5 emeleten. De legalább konditerembe, meg aerobicra nem kell majd járnom emellett a munka mellett, mert sztem kilométereket gyaloglok naponta, és súlyzózás helyett meg megteszi a minibárkocsi tologatása is...

A kollégák eddig nagyon szimpatikusak. Mindenki kedves, és nagyon segítőkész. És abszolut nem lógok ki a sorból, ugyanis a csapatban nagyjából több a külföldi, mint a német. Najó, azért persze ők is vannak egy páran, de tényleg nagyon sokan vagyunk külföldiek. A takarítók meg pláne... Köztük van mindenféle náció, de létszámban persze a törökök vannak az élen.

Mint azt többen tudjátok, feltett szándékom volt Kempten után, hogy újra ezen a vidéken kössek ki. Ennek érdekében államvizsga előtt/után nekiálltam német álláskereső portálokat nézegetni, és a rengeteg ajánlatból válogatva jelentkezgetni az állásokra. Majd néhány pozitiv válasz után megbeszéltem pár interjút, és ideutaztam. A harmadik ilyen kis "turné" alkalmával 4 interjút sikerült egyeztetnem, két helyről kaptam pozitiv választ, és végül ez a szálloda "került ki győztesen".

Ezután már semmi más dolgom nem volt, csak megvárni, amíg a német munkaügyi hivatal "megszüli" a munkavállalási engedélyemet. Az előre megjósolt 4 hét helyett ez végül közel 6 hetet vett igénybe. Itt azonban felgyorsultak az események, mert alig egy héttel azután, hogy megkaptam a választ, már ültem is a vonaton München felé.

A 8 órás vonatút után a szállodában leendő főnököm fogadott, majd beköltöztem az egyik személyzeti szobába (kép alul), és végül aláírtam a szerződésemet, amivel hivatalosan is dolgozó nő, és egyben felnőtt szerű lény lettem...

Úgy döntöttem, újra blogolandó szakaszhoz érkeztem, így újra nekiállok ilyen formában elmesélni az életemet mindenkinek, akit érdekel.

Mint az a címből is látszik, a helyszín München, az aktualitás pedig, hogy a héten ide költöztem, és elkezdtem dolgozni itt: http://www.deraghotels.de/pages/ME.htm